FN Blog / Nyomor széle / Mikulás
Nyomtatás Betűméret
Mikulás 2009-12-11 11:18:21
A kislány ötéves. Még sosem volt óvodában. Mindig van kifogás, tény, hogy még nem jár. Általában meztelen. Most, hogy hideg van, most is csak egy koszos, hosszú ujjú póló van rajta. Alul semmi.

Mikuláscsomagokat viszek. Oda, a sorra, ahová nem szokott menni a Mikulás. Megállok az autóval, kiszállok. Látom, fut ő is, része annak a riadóláncnak, ami rögtön beindul, ha megjelenek. Elérek a házukig. Már várnak. A ház, amit önkényesen foglaltak el (bár ez itt senkit nem zavar, itt sok az üres ház), két helyiségből áll. A belsőben csak két ágy, egy matrac, és valami szekrényféle, az elmaradhatatlan tv-vel, a külsőben asztal, két felfordított láda, és egy vaslemez kályha. Lyukas, füstöl, ezért nyitva az ajtó is. Meg egyébként is nyitva, napközben mindig, errefelé nagy az átjárás.

A gyerekek közül két kicsi van itthon, a kislány, és három éves öccse. A kisfiún van valami szandaféle, de bugyi rajta sincs. Ugrálnak az örömtől, és az izgatottságtól. Próbálom előadni a Mikulás küldte szöveget, de látom, fogalmuk sincs a témáról. Úgyhogy inkább odaadom a csomagot. Ketten kétfele szaladnak vele. A kislány a kályha mögé, a sarokba. Bontja, örül. Mellékuporodok, nézem. A mogyoróval nem boldogul. Mutatom, hogy kell. Megkóstolja, majd visszateszi. A szaloncukrot inkább. Gyorsan, míg más észre nem veszi.  Az a biztos, ami már a pocakban van. Nézem a kis lábát. A nedves sár a lábujjai között nyilván friss. A többi talán reggeli, vagy tegnapi? Ki tudja? Kint 10 fok körül van. Nézem, ahogy elmélyül a zacskó tartalmában. Odafigyel, és mellesleg, reflexszerűen, ügyesen, begyakorlottan, felváltva tarja talpacskáit a kályha felé. Pont olyan távolságba, hogy ne égesse meg. De átmelegítse. Az efféle begyakorlott mozdulataira, ami annyira idegen egy ekkora gyerektől, egyszer, nemrég, már rácsodálkoztam.  Akkor késsel egy karéj kenyeret evett. Csak úgy, magában. Gyakran eszik ezt. Egy kis kés volt nála. Ügyesen, gyakorlottan, miközben engem figyelt, és oda sem nézett, vágta ki a kenyér belét a szikkadt héjából, és rakta a szájába. Nem úgy, mint egy ötéves, hanem mintegy sokat megélt öregember.


Cimkék: nyomor, szegény, Mikulás, mélyszegény

Megosztás

6681 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!

Blogleírás

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Nyomor széle

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés