FN Blog / Nyomor széle / Iskolai feladat az állatvilágról
Nyomtatás Betűméret
Iskolai feladat az állatvilágról 2010-01-27 22:01:41
Sokszor lepődik meg az ember, hogy egy-egy normálisnak tűnő feladat megoldása mennyire tükrözi a társadalmi egyenlőtlenségeket. Elgondolkodtató, főleg, ha az ember utánamegy az órán tapasztaltaknak.

 

 

 

 

Volt már, hogy a fantáziafejlesztő feladatnál, „Rajzoljunk az álmainkról!”, a gyerek megkérdezte: ennivalóról is lehet álmodni?

És azt rajzolta. Szalámit, banánt, csirkecombot, kiflit. 

 

Az elmúlt órámon Noé bárkájáról rajzoltam, kicsikkel. Elmeséltem, hogyan gyűjtötte össze az állatokat, mindegyikből egy-egy párat. És megkérdeztem, szerintük milyen állatfajt kellett volna otthagynia Noénak, hogy ne maradjanak meg az özönvíz után.

 

Elgondolkodtató válaszokat kaptam:

 

Azon a településen, abban az osztályban, ahol jó körülmények között élő gyerekek vannak, kis gondolkodás után megegyeztek abban, hogy azokat az állatokat nem kellett volna felvinnie a hajóra, amelyek vérengzőek: pl. az oroszlánt, a cápát. Gondolom, ebben benne van a tévé műsorainak üzenete is, a veszedelmes állatokról….

 

A másik településen, ahol a csoportban szinte kivétel nélkül halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeim vannak, nem gondolkodtak soká, kórusban kiabálták: a patkányt, a csótányt és a tetűt. Azokat ott kellett volna hagynia.

Tudom, hogy ők miért ezeket az élőlényeket választották. Mert ezek megkeserítik a mindennapjaikat.

 

A fejtetűvel pl. folyamatosan küzdünk. A visszafertőződés állandó.

Amikor kopaszra nyírt fejjel látok fiúkat, már tudom, miért. Végső megoldás ez, bár kétségtelenül sikeres. Ilyenkor a fejükre húzott kapucniban, vagy sapkában vannak, persze a többiek csúfolódnak…. A lányoknál nehezebb. A hosszabb hajat állandóan ellenőrizni kell.

Elég egy-két család, ahol feladják a küzdelmet, és mindenkiben előbb-utóbb ott a fejtetű. Próbáltam az ellátó rendszeren keresztül segíteni: nem ment. Nekik a jelzés a dolguk. Most, ha tudok szerezni fejtetűirtót, szétosztom, és amíg tart, használják.

Ha elfogy, kezdődik minden elölről.

 

Már látom a kommenteket: miért nem takarítanak, na ugye, bezzeg a régiek, akiknél szintén nem volt mosógép, shampoon, és mégis…

De az igazság az, hogy ahogy a mindennapjaik kilátástalanságát nézem, érzékelem azt a pontot, amikor már ez sem lesz olyan fontos nekik…. És nagyon nehéz ezt visszafordítani. Hogy újra fontos legyen.

 


Cimkék: csótány, patkány, fejtetű

Megosztás

6871 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. angyalfi 2010-02-11 14:21:44
AKARNI senki nem tud a másik helyett.

Talán nem tömegesen, de éppen elég példa van rá: aki kitartóan akart és küzdött, az előre jutott. Ld. a kasztrendszert eltörlő indiai igazságügy minisztert, aki a mi mélyszegényeinknél rosszabb helyzetből emelkedett fel.

És ez elsősorban a szülők felelőssége: akármennyire is elmaradott műveletlen emberek, akármennyire is kilátástalanok, látniuk kell azért, hogy nem csak a győzike meg kulcsár féléknek megy jól: aki tanult és szorgalmas volt, annak a mélypontjai is magasabban vannak mint az ő életük csúcsa (anyagilag, a többi nemide tartozik) szóval ahelyett, hogy lebeszélik a gyereket az iskoláról, munkáról, inkább nyomni kellene előre, hogy legalább eggyel feljebb lépjen az életben.

Amugy egy határ után már ott tartunk, hogy tényleg minek... csakhát a xxi századi európában az eugenika meg a szociális darwinizmus nem népszerű megközelítések.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Nyomor széle

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés