FN Blog / Nyomor széle / 165. Fokozatok
Nyomtatás Betűméret
165. Fokozatok 2011-02-13 14:38:58
Mindenkivel más. Nincs két egyforma család, reakció, hisz mindannyian más problémákkal küzdenek, máshogy szocializálódtak, másképp értelmeznek dolgokat, lehetőségeket. A cél azonos mindenkinél, de a hozzá vezető utak mások. Van, akinek több állomás kell, és lassabban halad, van, akinek kevesebb.

 

Nemrég azt kérdezték tőlem, csak a pozitív hatásokkal tudok e gondolkozni. Tudom, vannak esetek, történések, amikor kellenek a szorító szabályok, hogy változzon valami. Nálunk is vannak hasonlók, hiszen az elvárások megjelennek a mi munkánkban is. De nem kényszerrel. Hanem a saját döntésükkel. Lehet, lassabb ez, lehet, hogy nem is mindenkinél célravezető, de én még mindig jobban hiszek a belülről jövő szándékok nagyobb hatásfokú változásteremtésében, mint a külső kényszerhez történő pillanatnyi alkalmazkodásban. A türelem és a kiszámítható következetesség kulcsszavak ebben a folyamatban.

Az egyik asszony mostanában nem hív. Mert megsértődött. Amit viszünk, elfogadja, de nem kér. Nem baj. Ilyenkor tudom, idő kell, hogy feldolgozza, ami történt.

Az előző hónapban szerencsére sokat tudtunk segíteni. Élelmiszercsomaggal, ruhákkal, a gyerekeknek játékokkal. Szinte kétnaponta megfordultunk mindenkinél. Jött egy sms. Visszahívós. Ő volt, máséról, hiszen neki sincs telefonja. Mondja, hogy szüksége van pelenkára. Mert a picinek nincsen. Azonnal.  Ingerült, és türelmetlen volt.

Én nem. Sorban rákérdeztem a listámról azokat a dolgokra amiket az elmúlt hetekben kaptak. Élelmiszercsomag, tűzifa, gyerekruha, tetűirtó, cipők, játékok, sőt, még az egyik beteg gyerek gyógyszerét is kiváltottuk. Igen, mondja, ez így is van. Köszöni szépen. De még akar. Többet. Most a pelenkát. Kérdeztem, ők mit oldottak meg mostanában, mire fordították a családi pótlékot. Hát éltünk belőle, hangzik a válasz. És tudom, ebben a hónapban több jutott náluk olyan dolgokra is, ami nem a gyerekek érdekeit szolgálja. Ezért nemet mondtam a pelenkára. Kértem, oldjanak meg ők is dolgokat, ne tőlem várjanak el mindent. Muszáj volt. Különben csak a kérés, követelőzés, várakozás marad, és nem lesz mellette akarat, szándék.

Mert ő még itt tart. Hogy van egy lehetőség, amit ki kell használni. Amiből a legtöbbet kell kihoznia. De tudom, alakul ez majd nála is. Sokan túl vannak már ezen az állomáson.

Mint a másik asszony. Aki a valószínűtlenül kicsi házban, ahol a víz nincs bent, negyedmagával lakik. Két gyerek, meg a szülők. A nagyobbik erősen kancsal. Volt náluk is korábban követelőzés, ordibálás, sértődés. Talán három hónapja is van, hogy a szemüvegről beszéltünk. Hogy kellene a gyereknek. Mondtam, segítünk majd, vigye orvoshoz, és meglátjuk, mit mond. Ezek hosszú folyamatok. Ami nem azonnali, hanem hosszabb távon jelentkező probléma, azzal várnak. Néha túl sokáig is.

A héten keresett. Hogy beszámoljon. Mert bevitte az orvoshoz, a városba, és megvette a szemüveget is. Erős, az egyik lencse kettes, a másik ötös. Meg le is kell takargatni a szemét a kicsinek alatta. Együtt tizenhétezer forint volt. Valószínűtlenül sok pénz az ő jövedelmükhöz viszonyítva. De megoldotta, mondja. „Mert nem lehet mindent magától várni. Hogy maga segítsen mindenben. Mert azért kapjuk a családit, a gyerekekre, hogy rájuk fordítsuk. Csak akarom, hogy tudja. Hogy én nem olyan vagyok. Hogy én teszek is valamit. Nem úgy, hogy csak ülök itthon, és várom, hogy maga jöjjön, és adjon. Mert ez nem jó így. Nekünk is csinálni kell valamit.”

Megdicsérem, és ilyenkor a személyes példát tovább is viszem a faluban. Hogy gondolkodjanak rajta. Van, aki megteszi, van, aki még nem. De nem baj. Van idő, türelem. Mert nem lehet siettetni a változásokat. Meg kell érnie belülről. A mi dolgunk a felnőttekkel kapcsolatban csak annyi, hogy segítsük ezt az érlelődést.  Mert ami a szülőben belül van, az tevődik át a gyerekekbe. Sok olyan csatornán, amit nem is érzékelünk. És ez mindennél erősebben határozza meg a felnövők életét, viszonyulását.

Cimkék: akarat, elvárás, segítség

Megosztás

5720 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Blogleírás

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Nyomor széle

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés