FN Blog / Nyomor széle / 239. Malacok
Nyomtatás Betűméret
239. Malacok 2011-10-22 19:39:56
Jó érzés, ha az ember látja, megmozdult valami. Ami a külső szemlélőnek kézenfekvő, sokat hangoztatott. De közöttük mégsem általános.


Mert a messziről néző kérdezőknél ez az első: miért nem termelnek, mikor ott a kertnek való föld a ház körül? Miért nem tartanak állatokat? Persze, mi, akik közelebbről látjuk ezt az egészet, mi tudjuk:    ez nem ilyen egyszerű.

Sokat beszélgettünk a kertről is, mire eljutottunk a kiskertekig. Sokat dicsértük azt, aki megpróbálta. Biztattuk azt, akitől rendre ellopták. Mellőztük azt, akiről tudtuk, hogy ellopta. Aztán egyszer csak sikerült elindítani. Tavasszal.

Gyönyörködtünk mindannyian a kikelt veteményben, örültünk, értékeltünk, biztattunk, fotóztunk folyamatosan. Sokan cserépdarabokkal, kis nádkerítéssel vették körbe. Nem mintha meg kellett volna védeni a csirkéktől, azok nem voltak, hanem, mert szépre akarták. Még szebbre. És ez jó volt, a korábbi gazos, elhanyagolt területekre valami mást hozott. Amit jó volt nézni is. Mindannyiunknak. Persze aztán az is jó volt, amikor megtapasztalták, milyen az, amikor ott van, kéznél van a zöldség.

Aztán eljött az ősz. Emlékeztek a megkötött szerződésre, amiben az volt, hogy folytatjuk jövőre. És sokan közülük nemcsak folytatni akarják, hanem nagyobb területet szeretnének. Érdeklődnek, nem tudnánk e valahogy felszántatni a kerteket. Örülök. Megbeszélem a szántatást, cserébe mindenkinek le kell takarítani róla a gazt, fajövéseket. Jövőre talán előrébb léphetünk a kiskertprogramban.

Pár hete kezdődött a malacok megjelenése. Önállóan, nélkülünk. Először ott, ahol korábban is volt valami, legalább egy kecske, és volt akol. Ők vettek először. Hosszas tervezés után. Rajtuk nem csodálkoztam. Dolgos család, főleg az asszony. Amikor legutóbb mentem, akkor is épp a lehullott diókat keresgélte ez üres telkeken, a kert végében. Tésztát süt majd, mire hazajön a többi. A legkisebb ott kódorog mellette, eltört a keze, itthon van.

De a többieken elcsodálkoztam. Mert náluk még sosem láttam malacokat. Két helyen rossz ajtókból, diribdarab fahulladékból összetákolt kalyibát készítettek. Maximum négy négyzetméter lehet, két-két malac turkálta már finom porrá benne a földet. Koszosak, inkább soványak, mint gömbölyűek, nem tápot kapnak, kukoricacsöveket látok kiborítva a ház sarkánál. Most ez van, tarlóznak sokan, a malacok tulajdonosai is és mások is, akik eladják a gép után hagyott csöveket az „állattartóknak”.

Mert csak így tudják tartani még, bár biztosan nem sokáig.  A gazdáik boldogan mutatják őket, vakargatják az ágaskodó malacok fejét, közben gügyögnek hozzájuk, szeretettel. Az egyiknél magasabb a kalyiba fala. – Kiszöktek - mondja a férfi - gondolhatja, majd megállt a szívem, rohantam, mint az őrült, mire megleltem őket. De megvannak, az a lényeg.

A kalyiba mögött nagy, barna kutya őrjöng. Közel van kötve, minden eshetőségre, bár a malacok a ház fala mellett vannak, az ajtóhoz is közel.

A harmadik háznál kicsit jobb a helyzetük, itt valamikor ól volt, a kis ház végénél. Úgy egy méterig még áll a fala, néhol magasabbra rakták, tető ugyan nincs rajta, de a fala masszív. Két részből áll. Az egyikben két, a másikban egy malac. Ágaskodnak ők is, pár szem kukoricát kunyerálva röfögnek. Az asszony megsimogatja, és közben mondja: - kicsik voltak nagyon, soványak, mikor megvettük. Ezért is adták olcsóbban. Majd a jövő hónapban fizetjük ki, ha megjön a családi. Addig ideadták. Az egyik meghalt. Pedig este még nem látszott semmi rajta. De reggelre meghalt.

Így mondja: meghalt. Nem megdöglött, vagy elpusztult, vagy beleevett a fene. Hanem meghalt. A malacka. Óvatosan kérdezem, hova tették, mit csináltak vele? - Eltemettük, oda. - mutat a gyomtól letakarított kert végébe. Együtt sajnálkozunk.

Szóval, megindult valami. Amit önfenntartásnak hívhatunk. Ami eddig nem gyakorolt tevékenység volt. Jövőre biztosan többen lesznek majd, akik próbálják. Először, ha kell, a mi segítségünkkel. Utána majd maguktól.

De van itt még valami, ami megjegyzendő. A fent említett családok mindegyike cigány. Nekem persze nem ez a fontos. De vannak, akik mindig általánosítanak. Nekik talán ez elgondolkodtató információ lehet.

 

 


Cimkék: önfenntartás, kertművelés, állattartás

Megosztás

5982 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Blogleírás

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Nyomor széle

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés