FN Blog / Nyomor széle / 245. Törvénnyel lehet?
Nyomtatás Betűméret
245. Törvénnyel lehet? 2011-11-12 22:19:47
Azt talán mindenki látja, hogy a család, mint intézmény, válságban, vagy inkább átalakulóban van. Már nem lehet ugyanaz ez sem, mint korábban volt.

 

Mégis, a tervezett törvények, a családjogi törvénytervezet, vagy az oktatás területén az új NAT elképzelése valami olyasmit sugall számomra, hogy a régi a mindenekfelett való. Amiben rend volt, szabályok, tisztelet, és fegyelem. Ami iránt persze lehet nosztalgiánk…De már nem lehet semmi olyan, mint régen volt.

Pénteken egy nagy rendezvényen voltam. Arról beszélhettem, hogy milyen fontos a kultúra a nyomorban élők integrálódása szempontjából. Utánam az általam is nagyra becsült Böjte atya következett.  Az Iránytű a végtelenhez - című könyve kapcsán kérdezték, ami a tízparancsolatról szól. A kérdező újságíró az abortusz, vagy a halálbüntetés területén is kérdezősködött. Arról, hogy is van ez, a tízparancsolattal összevetve. Az atya nem adott, nem adhatott egyértelmű választ. Történetei, amiket ezekhez kapcsolt, elgondolkodtatóak voltak. És elismerte az ember: a világ változik, és tényleg nem lehet mereven ragaszkodni dolgokhoz. Csak iránytű lehet, amit követhetünk. De a kényszeres ragaszkodás valamihez, ami régen más volt, nem tartható.

Igen, a gyerekek miatt nagyon fontos a család. Sok család pedig nem megfelelő ma a gyerekneveléshez. Ezt én is így gondolom. De a világ megváltozott. A szülők már nem olyanok, mint mondjuk a dédszülők. Nem lehet nekik feltétlen engedelmességgel tartozni. Nem lehet szófogadást törvényben előírni. Mert a világ más. Gyorsan változik, tele van megkérdőjelezhető döntésekkel, kompromisszumokkal. És mert a mai gyerekek, akik ebben nőnek fel, ennek megfelelően mások. Vitatkoznak, és megkérdőjelezik a szüleiket. Néha pedig többet tudnak, mint ők.

És vannak olyan szülők is, akiknek nem is lenne jó, ha szót fogadnának. Mert nem úgy élnek, mint ami követendő.

-Én nem leszek olyan, mint az anyámék. –mondja nekem a lány. Nekem rendes családom lesz. Nem is lesz csak egy, vagy két gyerekem. És azoknak mindent megadok. Tiszták lesznek, és tanulni fognak. Rendes házban lakunk majd. Olyanban, amiben fürdőszoba is lesz. És én sosem fogok inni.

Csendben hallgatom a terveit. Tényleg szót kellene fogadnia a szüleinek? Már most, gyerekként tisztábban látja a gondokat, mint ők. Ő nem a családjából fog erőt meríteni.

Még akkor sem, ha a törvény előírja neki.

Aztán olvasom, hogy majd az iskolában tanítják a gyerekeknek, milyen a jó család. Ezt végképp nem tudom elképzelni. Hogy a mai iskolarendszer, ami épp azokkal a gyerekekkel nem bír, ahol a család nincs rendben, épp velük nem ért szót, majd megtanítja nekik a jó családmodellt?

Azoknak, akik nem fogadnak el szinte semmit az iskolától, a pedagógustól. Azoknak kell majd ezt megtanulni… Próbálom elképzelni ezeket az órákat. Miről lesz majd szó? Hogy fontos a házasságkötés? Vagy a fogamzásgátlásról? Hogy milyen a jó család, amelyik kirándul, üdül, együtt, ahol megünneplik a születésnapot és a karácsonyt? Meg lehet könyvből tanulni pl. a szeretetet? És mennyire lesznek képes ezt hitelesen átadni a pedagógusok? Milyen legyen az, aki ezekről tanít? Vagy lesz valami „erkölcstani” szűrő? Hogy mondjuk az élettársi kapcsolatban élő pedagógus, az nem tarthat ilyen órát? Vagy az sem, aki nem ment férjhez, vagy elvált, esetleg házasságon kívüli gyermeke van?

És hogy fogják ott érezni magukat, mit fognak ott gondolni azok a gyerekek, akiknek a szülei sosem házasodtak össze, csak úgy „összeálltak”?  Akik egy szobában élnek, a sok gyerek, a szülők, néhol még a nagyszülők is, és ott, előttük zajlik „minden”? Akik ezt természetesnek veszik. Akiknek sosem volt születésnapja, és sosem gyújtottak még gyertyát a családi karácsonyfán? Akik sosem voltak a falun túl, és nem tudják, mi az az üdülés?

Szóval, majd ott, az iskolában, abban, ahol ez a réteg alig tud megtanulni bármit, ott szereznek majd olyan tudást a családról, amitől mások lesznek?

Persze, valahol el kell kezdeni, értem én. Az iránytű bizonyára jó szándékkal lett beállítva. De ezeknek a családoknak a helyzete, élete bonyolultabb annál, hogy egy iskolai tananyaggal, vagy egy törvényben előírt szófogadással megváltozzon.

Ahol az életfeltételek hiányai szabályoznak, ott nehéz a törvényhozók családdal kapcsolatos elképzeléseinek a magasságát elérni.


Cimkék: szófogadás, tantárgy a családról, családmodell

Megosztás

5738 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Blogleírás

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Nyomor széle

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés